8.rész

Másnap korábban keltem a szokásosnál és így hamarabb is készültem el. Mivel nem tudtam semmivel elütni az időt, felhívtam Asht hogy jöjjön hamarabb. Öt perc múlva már az ajtót verte.
- Szia. - mosolygott. - Indulhatunk?
- Aha. - bólintottam.
Ma kivételesen nem gördeszkával mentünk hanem sétáltunk. Így kicsit késve sikerült beérnünk.
- Elnézést a késésért. - mondtam amikor beértünk a terembe.
- Most az egyszer elnézem. - mondta flegmán a tanár.
Elindultam a hátsó padsor felé és leültem a helyemre. Sajnos ezen az órán egyedül ülök, Ashley pedig nagyon messze van tőlem.
- Victoria. - szólt rám a tanár.
Értetlenül néztem rá mert azt hittem, hogy valami rosszat csináltam.
- Egy új gyerek érkezett az osztályunkba és mivel neked most nincs padtársad, ezen az órán melletted fog ülni.
- Legalább lány? - kérdezte Matt.
- Igen az.
Matt annyira örült ennek a hírnek, hogy ugrálni kezdett. Ekkora belépett az a bizonyos új lány... Ahogy megfigyeltem nagyon szép volt és csinos is. A tanár megmutatta neki, hogy hova üljön.
- Szia. - mosolyott és helyet foglalt mellettem.
- Szia. - viszonoztam a mosolyt. - Mi a neved?
- Jessie Blue.
- Én meg Vicky vagyok.
- Nem te jársz Adam Taylorrel?
- De. Már így elterjedt a hír?
- Aha... Mindenki erről beszél. - mosolygott.
- Csend legyen! - kiabált ránk a tanár.
- Jól van már. - mondtam.
- Hogy mondtad?
- Hallottad...
- Fáradj ki a teremből.
Felálltam és kisétáltam. Hallottam hogy Jessie elkezdett nevetni és pár másodperccel később már jött ki az ajtón.
- Meg érte ebbe a suliba jönni. - nevetett.
Ez a nap nagyon jól telt. Sokat nevettem és egész jóba lettem Jessievel. Suli után egyből hazamentem. Anyuék veszekedtek. Sosem csináltak még ilyet szóval kezdek aggódni. 1 óra után már nagyon meguntam úgy hogy inkább lehívtam Ash-t.
- Amúgy rájöttem, hogy én nem akarok ilyen laza lenni, se gördeszkázni. Jó meg minden, de nem az én stílusom.
- Hát jó. Én biztos hogy ilyen maradok.
Elmosolyodtam. Csak pár órát maradtunk utána ismét hazamentem. Szerencsére a szüleim nem voltak otthon. Leültem gépezni. Valahogy most lusta voltam tanulni. 30 jelölésem volt facebookon. Ezen nagyon meglepődtem. Ezután 10 ember rám írt. Nagyon jó fejek voltak, jól elbeszélgettem velük.
Másnap szerencsére nem volt suli szóval elmehettem egy újabb bevásárlásra. Utána lebeszéltem 1 talit. Gyorsan átöltöztem és elindultam.

- Szia, de csinos vagy. - mondta Nicole majd odajött hozzám és hármas puszival köszönt.
- Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz. - mosolyogtam.
Ez nagyon jól esett. Mióta elkezdtem megváltozni egyre több emberrel lettem jóba, egyre többen ismernek és egyre jobb dolgokat mondanak rólam. Régen csak rosszakat hallottam. Elmentünk a plázába és rengeteg ruhát és ékszert vettünk. Nagyon jól éreztem vele magam. Annyira aranyos lány és vicces. Mire hazaértem már hulla fáradt voltam. Anyuék még mindig nem voltak itthon szóval kiálltam az ablakba cigizni. Pont a közepénél hazaérkeztek. Gyorsan elnyomtam és kidobtam az ablakon. De olyan szerencsétlen voltam hogy apu kocsijára ejtettem. Hoppá. Gyorsan befújtam parfümmel a szobámat és úgy tettem mint ha semmi sem történt volna.
- Szia kicsim! - jött be a szobába anyu.
- Szia anyu!
- Miért van itt ennyire parfüm illat? Kifújtad az egészet? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Nem, csak a felét. - mosolyodtam el.
- Hát jó. Milyen volt azzal a lánnyal találkozni akit mondtál? Látom rendesen bevásároltatok. - nézett az ágyam mellé rakott szatyrokra.
- Jó volt. Nagyon jó fej lány.
- Ennek örülök. Hoztam két üveg nutellát. - mosolyodott el. - Csak mert már régóta ígérgetem neked.
- Ó köszönöm. - öleltem meg.
- Nagyon szívesen. Na jó magadra hagylak. De még annyit szeretnék hogy ma mész valahova?
- Igen, találkozok Adammel.
- Jól van. Szerintem én már addigra nem leszek itthon szóval jó szórakozást.
- Köszi.
Annyira izgatott voltam a találkozás miatt. Gyorsan elmentem lefürödni és elkészülni. Miközben a szekrénynél álltam azon gondolkozva hogy mit vegyek fel, megettem a nutella felét. Hirtelen megpillantottam a szatyor alján azt a ruhát amiben tökéletes lenne találkozni.

Remélem tetszeni fogok neki. Ekkor kopogást hallottam a bejárati ajtón. Lementem, hogy megnézzem ki az, de nem éppen az állt az ajtóban akire számítottam...

7.rész

- Szia, Vicky. - köszönt Adam.
- Csá. - mondtam flegmán.
- Figyelj. - fogta meg a karom és magához húzott. - Annyira sajnálom.
- Még is mit? Hogy megcsókoltál és utána hozzám se szóltál? Vagy hogy már is kerestél valaki mást akivel játszhatsz?
- Nem erről van szó. Kérlek had magyarázzam el.
- Nem érdekel a hazugságod. - mondtam és kirántottam a kezem a szorításából. - Soha többé ne szólj hozzám.
- Léccives Vicky.
- Hagyj már békén! - parancsoltam rá.
- Addig nem amíg meg nem hallgatsz.
Sóhajtottam egyet.
- Akkor mond. - adtam meg magam.
- Én nem akartam veled játszani. Már régóta tetszel. Csak eddig stréber voltál és ezt utáltam benned. És amikor ilyen laza lettél egyből beléd szerettem. A csók viszont véletlenül történt meg. Ha akkor nem iszom, nem lenne ez mert annyira féltem, hogy nem tettem volna meg.
- És azzal a lánnyal miért smároltál ha engem szeretsz?
- Azért mert azt hittem te nem így érzel irántam és el akartalak felejteni.
- Tudod mennyire rosszul esett amikor láttalak titeket? - néztem a szemébe.
- El tudom képzelni, de nagyon sajnálom.
Beletúrt a hajamba és óvatosan megcsókolt.
- Akkor mi most járunk? - kérdeztem elpirulva.
- Igen, ha te is szeretnéd. - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
- Szerintem erre nem kell válaszolnom. - mosolyogtam.
- Holnap elmegyünk együtt deszkázni?
- Az jó lenne.
- Akkor holnap találkozunk. - mondta és már épp indulni készült.
- Itt hagysz? - kérdeztem szomorúan.
- Sajnálom de mennem kell. Szeretlek. - puszilt szájon.
- Én is téged.
Egy darabig csak néztem utána majd gondoltam egyet és felhívtam Asht. Megbeszéltük, hogy a suli előtt talizunk. Amíg vártam rá leültem egy padra.
- Szia. - ölelt meg. - Na mi az a fontos dolog amit el akartál mesélni?
- Összejöttem Adammel. Elmagyarázta hogy mit és miért csinált. Bízom benne úgy hogy megbocsájtottam neki.
- Örülök nektek. Nekem is van egy jó hírem.
- Mi? - kérdeztem izgatottan.
- Én meg Beck járunk.
- Komolyan? Akkor mindkettőnknek van pasija! - mondtam boldogan. - Ez tök jó.
- Szerintem is. - mosolygott. - De Vicky, tuti hogy nem akarod kipróbálni a cigit?
- Hát... Talán... Kipróbáljuk? - kérdeztem félve.
- Igen. - vágta rá Ashley.
- De hogy?
- Vajon? Adam és Beck is cigizik. Majd velük fogjuk.
- Akkor hívd fel Becket most.
- Oké. - mondta és már tárcsázta is a számot.
Körülbelül 2 percig beszélhettek.
- Azt mondta egy negyed óra és itt lesznek Adammel.
Izgatottan vártuk őket.
- Sziasztok csajok. - jött oda hozzánk a két fiú.
- Vettünk nektek egy doboz cigit, hogy ha tetszik akkor legyen. - tájékoztatott Beck.
A fiúk mindkettőnknek adtak egy szálat meg egy gyújtót. Megmutatták, hogy kell letüdőzni. Eleinte féltem egy kicsit és az is zavart, hogy mindannyian engem néznek. Óvatosan beleszívtam és letüdőztem. Ez elég szar volt. Éreztem ahogy lemegy a füst a tüdőmbe és szédültem is tőle.
- Jól csináltátok. - mosolygott Adam és Beck. - Mit szóltok hozzá?
- Hát ez borzalmas volt. - jelentette ki Ash.
- Ja és még rosszul is vagyok tőle.
- Még egyet? - kérdezték.
- Jöhet. - vágtuk rá Ashleyvel.
Ez már jobb volt. Végül elszívtunk két szállal is. Büszkék voltunk magunkra, hogy ezen is túl vagyunk.

6.rész

Vissza akartak szólni de pont akkor csengettek be.
- Ezt még vissza kapjátok. - mondták és el is mentek.
- Te most komolyan beszóltál nekik? - nézett rám nagy szemekkel Ash.
- Igen. - mondtam büszkén. - Kimondtam amit gondoltam.
Ezen ő csak elmosolyodott. Bementünk az órára ami gyorsan eltelt mivel végig beszéltük az egészet és ez a többinél is így volt.
- Megyünk együtt haza? - kérdeztem mosolyogva.
- Miket kérdezel te. Hiszen ez egyértelmű. - kacsintott.
Felpattantunk a gördeszkára és elindultunk.
- Vicky, várj már meg! - kiabált utánam Ash.
Mivel én gyorsabban mentem pár méterrel előrébb voltam mint Ashley.
- Jó-jó. - álltam meg.
- Szerintem folytassuk az utat gyalog.
- Ha akarod. - mosolyogtam továbbra is.
Fél úton jártunk amikor Ashley hirtelen megállt.
- Mi az? - kérdeztem tőle.
- Álljunk meg egy kicsit pihenni...
- Minek? Már nem soká otthon leszünk. Ki bírod addig.
Nem is figyelt rám. Valamit nagyon nézett mögöttem. Hátra fordultam és ekkor már megértettem miért álltunk meg pihenni. Nem akarta, hogy lássam ahogy Adam egy másik lánnyal csókolózik.
- Annyira sajnálom. - mondta Ash és megölelt.
- Neked nem kell sajnálnod. - öleltem vissza.
- Te sírsz?
- Nem csak belement valami a szemembe... Na jó, igen sírok. - töröltem le a könnyeimet.
- Nem éri meg. Tudom, hogy szereted de akkor sem.
- Nem sírnék ha más lánnyal smárol attól még hogy szeretem... de ha előtte velem is aztán meg hozzám se szól... Az sokkal rosszabb.
- Elhiszem de ne csináld már ezt. Miatta ne sírj. Ha ő megcsókol de aztán meg leszar akkor nem érdemli meg.
- Igazad van. - mondtam majd erőt vettem magamon és abba hagytam a sírást.
- Induljunk haza. Rendben?
- Aha. Köszönöm, hogy itt vagy nekem.
- Ez a dolga egy barátnőnek, nem? - mosolygott.
Amikor már majdnem sikerült észrevétlenül elmennünk Adamék mellett pont akkor nézett rám. Az arcáról semmit nem tudtam leolvasni úgy hogy inkább újra az utat figyeltem. Még egy kis ideig magamon éreztem a tekintetét ami eléggé zavaró volt.
- Akkor szia. - köszönt el tőlem Ash.
- Szia.
Ahogy bementem a házba felszaladtam a szobámba. Anyu egyből utánam indult. Lefeküdtem az ágyamra majd a fejem a párnámba temettem és sírtam.
- Baj van Vicky?
- Nem nincs. - hazudtam.
Ő már ismert annyira hogy tudja mikor mondok igazat.
- Történt valami a suliban? Rossz jegyet kaptál? Vagy megint csúfoltak?
- Egyik sem. - ültem fel.
- Akkor Adamről van szó?
- Igen. Valamelyik nap itt volt és megcsókolt. Ma meg egy másik lánnyal... - nem tudtam befejezni mert újra sírva fakadtam.
- Ne sírj miatta, Vicky. Rossz nézni ahogy szenvedsz. - ölelt át anyu.
Már sokszor jöttem haza így miatta. Anyu eleinte nagyon haragudott rám amiért amiért rá mertem nézni egy fiúra. Főleg olyanra aki cigizik, füvezik, drogozik és a gettósuliba jár. De később sikerült elfogadnia. Rájött, hogy nem tehet ez ellen semmit.
- Elmegyek sétálni egy kicsit. - álltam fel.
- Oké, menj csak.
Bementem a fürdőszobába és meg mostam az arcom meg kerestem egy normális göncöt majd lementem sétálni. Sajnos összefutottam azzal a személlyel akivel a legkevésbé akartam.

5.rész

El sem hiszem, hogy az első csókom Adammel volt. Annyira örültem neki mivel már másodikos korom óta bele vagyok zúgva.
- Azt hiszem, nekem mennem kell. - mondta.
- Oké. - mondtam csalódottan.
Megölelt majd köszönés nélkül elment. Egyszerre voltam boldog, szomorú és összezavarodott. Azért voltam boldog mert Adam megcsókolt, azért szomorú mert csak így itt hagyott, és emiatt a két dolog miatt voltam összezavarodva. Észre se vettem, hogy nem zártam be az ajtót csak akkor amikor belépett a házba Ashley.
- Miért volt nyitva az ajtó? - kérdezte meglepetten.
- Itt volt Adam. És... és... megcsókolt. - böktem ki.
- Komolyan? Úristen. Akkor járni fogtok?
Nem válaszoltam semmit.
- Smároltál a suli egyik legrajabb és leghelyesebb pasijával, de nem vagy boldog. Mit nem mondtál még el?
- Csak azt, hogy kicsit részeg volt amikor ez történt. És lehet, hogy csak az alkohol hatására csinálta ezt.
- Ne gondolj mindig a legrosszabbra. Majd holnap minden kiderül. De amíg én itt vagyok nem gondolhatsz ilyenekre most csak jól kell érezned magad.
- Megpróbálom. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Ez nem volt valami meggyőző. - mosolygott.
- Ma kurva jól fogom érezni magam és nem törődök senkivel csak a legjobb barátnőmmel.
- Na így már mindjárt jobb.
- Szeretlek Ash. - öleltem meg.
- Én is téged, Vicky.
Örülök, hogy ma itt alszik Ashley. Amikor ő mellettem van sosincs rossz kedvem. Kimentünk az utcára, hogy megtanítsam Ashleyt gördeszkázni. Sikerült is de még trükköket nem nagyon mutattam neki. Amikor hazamentünk még másfél órán át facebookoztunk de aztán már nagyon meguntuk úgy, hogy eldöntöttük, hogy filmet nézünk. Megnéztünk két vígjátékot majd elaludtunk. Másnap alig tudtunk felkelni mivel sokáig fent voltunk este. Gyorsan megreggeliztünk és elkészültünk.
- Nem megyünk ma gördeszkával? - kérdezte Ash.
- De. - vágtam rá.
Felszaladt a deszkákért majd elindultunk a suliba. Néhányszor majdnem sikerült elesnie és olyankor jót nevettünk, de nem csak mi hanem kb. mindenki aki arra mászkált. 5 perccel hamarabb is értünk be a suliba ami nálunk csoda. Amikor még nagyon stréberek voltunk akkor sem értünk be percekkel hamarabb.
- Sziasztok csajok. - jött oda hozzánk Beck.
- Szia. - mondtuk egyszerre.
Most már nekem is úgy köszönt ahogy a spanok szoktak. Kicsit csodálkoztam is ezen mivel nem is vagyunk jóban de végül is ez nekem csak jó.
- Beck, kérsz egy szálat? - szólt neki Matt.
- Te mos hülyéskedsz? Legalább 5 dobozzal van a zsebemben. - röhögött Beck.
- Ja jó. Akkor jössz szívni? - kérdezte.
- Persze. - válaszolt Matt kérdésére. - Ti nem akarjátok kipróbálni?
- Mi ? - kérdezte Ash.
- Igen ti. Ki más? - mosolygott.
- Nem. - mondtam.
- Léccives Vicky.
- Én tuti, hogy nem fogom de te menj csak nyugodtan.
- Nélküled nem.
- Na jó erre nincs időm. Majd legközelebb. - kacsintott Beck és elment.
- Miért nem próbáltad ki? - kérdeztem Ashtől.
- Mert ha te nem akarod én sem fogom. Majd ha te is benne leszel.
- De aranyos vagy. Annyira szeretlek. - öleltem meg.
- Én is téged. - ölelt vissza.
Bementünk a suliba. Pont akkor jött szembe velünk a suli két ribanca. Már csak ez hiányzott.
- Na nézd már kik vannak itt. - mondta Elena.
- Mi bajod van? - szólt be neki Ash. - Nézz már magadra.
- Én? Inkább neked kéne.
- Nem hiszem. Mivel nem én vagyok a suli ribanca aki már mindenkivel járt és akit a fél város megdugott.
- És aki az egész országot leszopta már a barátnőjével együtt. - böktem ki azt amire gondoltam.
Köztudott rólam, hogy csendes vagyok és szégyenlős. De változni szeretnék és most meg lett rá az alkalmam. Jól esett, hogy végre nem tartottam magamban azt amit gondoltam. A három lány meglepetten nézett rám én meg csak elmosolyodtam.

4.rész

- Sziasztok. - köszöntem anyunak és apunak.
- Szia. Vicky. - mondták egyszerre. - Nem vagy éhes?
- Nem köszi. - mondtam és felsiettem a szobámba.
Leültem a gép elé és beléptem facebookra. 1 és fél év után végre bejelölt Adam, Beck és Matt. Nem volt fent senki úgy hogy kijelentkeztem és inkább elmentem fürödni majd lefeküdtem aludni. Másnap a telefonom csörgésére keltem. Azt hittem hív valaki de csak az ébresztő óra jelzett. Kómás fejjel másztam le a lépcsőn. Anyuék már elmentek itthonról. Csináltam magamnak reggelit majd elkészültem és megvártam Ashleyt.
- Szia Victoria. - köszönt nekem.
- Direkt csinálod ezt? - nevettem. - Na jó, inkább ne válaszolj.
- Hozd a táskád és gyere. - mondta mosolyogva.
- Itt van a kezemben. - nevettem el magam ismét.
- Ja jó. Nem vettem észre. - pirult el.
Elindultunk a suliba.
- Mikor kezdesz el tanítani? - mosolygott.
- Este amikor átjössz hozzánk? - kérdeztem.
- Oké. Már annyira várom. - mondta izgatottan.
Elmosolyodtam.
- Látom az új ruhákba jöttél.
- Aha. Szerinted jól áll?
- Nagyon. Jót választottam. - mondta.
- Büszke lehetsz magadra. - mosolyogtam.
- Az vagyok. - nevetett
- Victoria. - kiabált utánunk valaki.
Ismerős volt a hangja...
- Matt. - mondtam gúnyosan. - Mit akarsz?
- Valaki nincs jó kedvében. - mosolygott.
- Mert valaki utánunk jött. - mondtam flegmán.
- Matt, menj már innen. - mondta Ash.
- Hát jó. Akkor majd máskor folytatjuk. - kacsintott és végre ott hagyott minket.
- Elegem van belőle. Mindig csak piszkál.
- Szard le. Akármit mond nevesd ki és akkor egyszer majd csak abba hagyja.
- Nem hiszem, de majd megpróbálom.
Mire beértünk a suliba már becsengettek. Ahogy beléptünk a terembe minden tekintet ránk szegeződött. A tanár rosszallóan nézett ránk.
- Victoria és Ashley. A késésetekért mindketten írjatok be a tájékoztatótokba egy 1-est.
- Persze már. Ők csak egy egyest kapnak nekünk meg lerontják az átlagunkat? - mondta felháborodottan Matt.
- Mivel ti rendszeresen késtek nekik pedig még csak ez az első.
- Ez akkor is igazságtalanság.
Alig tudtam visszatartani a nevetésemet. Matt úgy viselkedett mint egy 5 éves kisgyerek.
- Ne nevess rajtam. Inkább sírj a rossz jegyedért ahogy mindig is szoktál.
- Minek? Te helyettem is megcsinálod. - mosolyogtam.
- Victoria ülj le végre a helyedre és maradj csendben. - mondta a tanár.
Engedelmeskedtem neki. Az egész óra eltelt azzal, hogy vitatkoztak.
- Kaptunk egy egyest és visszaszóltál Mattnek. Jó úton haladunk. - mosolygott.
- Bizony. - mosolyodtam el én is.
Ekkor odajött hozzánk Beck.
- Sziasztok. - köszönt nekünk.
- Hali.
- Vicky, mikor lettél te ilyen laza? - mosolygott Beck.
- Amikor rájöttem, hogy strébernek lenni nagyon szar.
Újra elmosolyodott.
- Beck gyere már. - szólt rá Adam.
- Oké. Majd még beszélünk. Heló. - mondta és már el is ment.
A nap gyorsan eltelt és már azon kaptam magam, hogy otthon ülök az ágyamban és tévézek. Éhes lettem ezért lementem nézni valami kaját de pont akkor csengettek. Nagy meglepetésemre Adam volt az.
- Szia. - köszönt.
- Szia.
A leheletén érezni lehetett, hogy ivott.
- Be jöhetek? - kérdezte.
- Gyere nyugodtan.
Helyet foglalt a kanapén én meg lehuppantam mellé.
- Látom rajtad, hogy... - be akartam fejezni de ekkor megcsókolt.

3.rész

- Biztos, hogy ilyen akarsz lenni? - kérdezte Ash.
- Igen! - vágtam rá.
- Akkor bármit mondok neked meg kell csinálnod. Rendben?
- Ne már! Tudod, hogy utálom ha parancsolgatnak nekem.
- Hát jó. Akkor maradj ilyen stréber akit mindenki utál.
- Na jó! - adtam meg magam.
- A hajaddal is kezdj valamit. Mindig fel van kötve és csak néha engeded le de olyankor meg nagyon szarul néz ki.
- Miért nem szóltál erről?
- Miről?
- Arról, hogy borzalmasan néz ki a hajam.
- Azt hittem tudod.
- Szerinted akkor nem csináltam volna vele valamit?
- De...
Ash annyira hülye, hogy sokszor már a fejemet fogom tőle.
- Akkor vasaljam ki? - tértem vissza a haj témára.
- Aha. - bólogatott. - Te nem szeretnél megtanulni gördeszkázni?
- Én már tudok. Van is két...  - be akartam fejezni de Ashley nem hagyta.
- Te kajak tudsz?
- Aha. - mosolyogtam. - Trükköket is tudok.
- Taníts meg!
- Oké. Holnap kezdhetjük?
- Miért nem ma?
- Mert ma még be kell szereznem egy hajvasalót.
Ashley elnevette magát.
- Sok sikert. - ölelt meg.
- Köszi. Akkor szia.
- Szia.
Amikor hazaértem a vásárlásból nagyon unatkoztam úgy, hogy elmentem gyakorolni a gördeszkázást. Ahogy tapasztaltam nem felejtettem el egyetlen egy trükköt sem. Két deszkás fiú mellett haladtam el. Ahogy jobban megfigyeltem őket észrevetem, hogy az osztálytársaim. Matt és Adam.
- Victoria. - szólt utánam Matt. - Te deszkázol?
- Vicky. - javítottam ki. - És igen.
- Mióta?
- Két éve. Vagyis három hónapra abba hagytam.
- Azt gondoltam, hogy több mint 1 éve. Kevesebb idő alatt nem lehet ennyi trükköt megtanulni, Vicky.
- Az első alkalom amikor nem Victoriának hívsz.- mosolyogtam.
- Ne szokj hozzá.
- Még csak most vettem észre de tök lazán öltöztél ma fel és a hajad is kivasaltad. - szólalt meg Adam.
- Most már igy fogok öltözködni és a hajam is ilyen lesz.
- Az jó mert így sokkal szebb vagy. - mondta elismerően Adam.
- Nehezemre esik bevallani de egyetértek veled, Adam.
- Köszi. - pirultam el.
- Nekem mennem kell.
- Miért? Anyuci nem engedi, hogy sötétedés után lent maradj?
- Szó sincs róla.
Matt egy olyan "Tudom, hogy hazudsz." fejet vágott.
- Na jó. Valami ilyesmi...
- Lúzer. - jelentette ki.
- Hagyd már. -  állította le Adam.
- Na heló. - köszöntem el tőlük és hazamentem.

2.rész

- Vicky, itthon vagy? - jött haza anyu.
Letöröltem a könnyeimet, majd erőt vettem magamon és lementem anyuhoz.
- Szia. - köszöntem neki.
- Kérsz vacsit?
- Nem vagyok éhes de azért köszi. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Rendben, de majd szólj.
- Oké. - mondtam és visszasiettem a szobámba.
Elmentem letusolni majd lefeküdtem az ágyamba. Fél órányi tévé nézés után sikerült elaludni. Másnap jókedvűen ébredtem. Nem értettem miért de nem is nagyon érdekelt. Negyed óra alatt elkészültem majd leültem egy fotelbe a nappaliban és megvártam a barátnőmet. Amikor már majdnem vissza aludtam akkor  érkezett meg Ashley.
- Szia. - öleltem meg.
- Szia. Mehetünk? - kérdezte.
- Persze. De várj. Mik ezek a ruhák? Ez nem a te stílusod. - néztem végig rajta.
Egy tornacipő, egy csőnadrág meg egy sima pulcsi volt rajta.
- Szokj hozzá. Most már így fogok öltözni.
- Nehéz lesz.
- Na most már tényleg induljunk. Beck már vár.
- Hogy mi? Te meg Beck jóban vagytok?
- Igen. - mosolygott önelégülten.
- Mióta?
- Tegnap óta. Találkoztam vele a városban.
- De te szülői felügyelet nélkül nem mehetsz a városba...
- Szerinted a szüleim tudnak róla? Azt mondtam, hogy könyvtárban leszek.
- Te képes voltál hazudni nekik?
- Igen képzeld, képes voltam rá.
- Egy nap alatt ennyire megváltoztál?
- Ezt már régóta terveztem, de a tegnapi miatt sokkal biztosabb lettem ebben.
- Hát jó. Ha te ilyen akarsz lenni...
- Akkor megbeszéltük.
Nem értem. Neki, hogy sikerült ilyen gyorsan változni? El se hiszem. Én is szeretnék de... Ezt még át kell gondolnom.
- Szia Ashley. - jött oda hozzánk Beck és megölelte a barátnőmet.
- Szia. - mondta majd köszönt neki.
De nem úgy ahogy az átlagos emberek szoktak, hanem úgy mint ahogy a spanok köszönnek egymásnak.
- Én megyek. Sziasztok. - mondtam és azzal ott hagytam őket.
Besétáltam a suliba és helyett foglaltam a termünkben. Pár perccel később Ashley is bejött.
- Mi volt ez? - kérdezte.
- Mi? - néztem értetlenül.
- Miért hagytál ott minket? Te is össze spanolhatnál Beckel. Tök jó lenne.
- Tudom... De én tudod milyen vagyok társaságban.
- Csendes... Igen, tudom. De ha többet beszélgetnél velük tuti, hogy nem lennél ilyen.
- Úgy sem állnának szóba velem. Beck olyan sznob velem.
- Nem csak veled. Velem is az volt és most meg...
- Igaz. - értettem egyet.
Mondani akart még valamit csak becsengettek és bejött a rajz tanár. Ő azokhoz a tanárokhoz tartozik akiket ki nem állhatunk és igyekszünk tönkretenni az életüket. Vagyis én és Ashley nem csak a többiek. Most kivételesen az egész osztály csendben volt csak néhány gyerek suttogása hallatszott.
- Maradjatok már csendben! - üvöltötte a tanár.
- Ne ordíts! - szólt rá Ashley.
Értetlenül néztem rá. De, hiszen ő sosem szokott beszólni senkinek.
- Szeretnéd, hogy kiküldjelek a folyosóra?
- Csak arra vágyom. - mondta lazán.
- Kérem ide a tájékoztatód és azonnal tűnés ki a teremből.
- Örömmel. - mondta és odadobta a tájékoztatóját a tanárnak majd kiment.
Óra végén kisiettem Ashleyhez.
- Mi lett veled Ashley? Máshogy öltözködsz, máshogy viselkedsz és feleselsz a tanároknak.
- Tudom, hogy fura ez tőlem. De már elegem volt abból, hogy mindig megaláznak. Így hát úgy döntöttem, hogy megváltozom és így sokkal jobban érzem magam.
- Így végül is többen barátkoznak veled és mivel jóban vagy Beckel, hozzád sem mernek szólni.
- Hát igen. - mosolygott.
- Én is szeretnék megváltozni. Segíts nekem.
- Oké. Először a stílusodon változtassunk. Menjünk el most vásárolni.
- Jó. - mondtam boldogan.
Felmentünk a városba és körbenéztünk a boltokban. Sok ruhát vettünk. Teljesen eltérnek a mostani cuccaimtól. Sokkal jobbak voltak.