3.rész

- Biztos, hogy ilyen akarsz lenni? - kérdezte Ash.
- Igen! - vágtam rá.
- Akkor bármit mondok neked meg kell csinálnod. Rendben?
- Ne már! Tudod, hogy utálom ha parancsolgatnak nekem.
- Hát jó. Akkor maradj ilyen stréber akit mindenki utál.
- Na jó! - adtam meg magam.
- A hajaddal is kezdj valamit. Mindig fel van kötve és csak néha engeded le de olyankor meg nagyon szarul néz ki.
- Miért nem szóltál erről?
- Miről?
- Arról, hogy borzalmasan néz ki a hajam.
- Azt hittem tudod.
- Szerinted akkor nem csináltam volna vele valamit?
- De...
Ash annyira hülye, hogy sokszor már a fejemet fogom tőle.
- Akkor vasaljam ki? - tértem vissza a haj témára.
- Aha. - bólogatott. - Te nem szeretnél megtanulni gördeszkázni?
- Én már tudok. Van is két...  - be akartam fejezni de Ashley nem hagyta.
- Te kajak tudsz?
- Aha. - mosolyogtam. - Trükköket is tudok.
- Taníts meg!
- Oké. Holnap kezdhetjük?
- Miért nem ma?
- Mert ma még be kell szereznem egy hajvasalót.
Ashley elnevette magát.
- Sok sikert. - ölelt meg.
- Köszi. Akkor szia.
- Szia.
Amikor hazaértem a vásárlásból nagyon unatkoztam úgy, hogy elmentem gyakorolni a gördeszkázást. Ahogy tapasztaltam nem felejtettem el egyetlen egy trükköt sem. Két deszkás fiú mellett haladtam el. Ahogy jobban megfigyeltem őket észrevetem, hogy az osztálytársaim. Matt és Adam.
- Victoria. - szólt utánam Matt. - Te deszkázol?
- Vicky. - javítottam ki. - És igen.
- Mióta?
- Két éve. Vagyis három hónapra abba hagytam.
- Azt gondoltam, hogy több mint 1 éve. Kevesebb idő alatt nem lehet ennyi trükköt megtanulni, Vicky.
- Az első alkalom amikor nem Victoriának hívsz.- mosolyogtam.
- Ne szokj hozzá.
- Még csak most vettem észre de tök lazán öltöztél ma fel és a hajad is kivasaltad. - szólalt meg Adam.
- Most már igy fogok öltözködni és a hajam is ilyen lesz.
- Az jó mert így sokkal szebb vagy. - mondta elismerően Adam.
- Nehezemre esik bevallani de egyetértek veled, Adam.
- Köszi. - pirultam el.
- Nekem mennem kell.
- Miért? Anyuci nem engedi, hogy sötétedés után lent maradj?
- Szó sincs róla.
Matt egy olyan "Tudom, hogy hazudsz." fejet vágott.
- Na jó. Valami ilyesmi...
- Lúzer. - jelentette ki.
- Hagyd már. -  állította le Adam.
- Na heló. - köszöntem el tőlük és hazamentem.