- Szia. Vicky. - mondták egyszerre. - Nem vagy éhes?
- Nem köszi. - mondtam és felsiettem a szobámba.
Leültem a gép elé és beléptem facebookra. 1 és fél év után végre bejelölt Adam, Beck és Matt. Nem volt fent senki úgy hogy kijelentkeztem és inkább elmentem fürödni majd lefeküdtem aludni. Másnap a telefonom csörgésére keltem. Azt hittem hív valaki de csak az ébresztő óra jelzett. Kómás fejjel másztam le a lépcsőn. Anyuék már elmentek itthonról. Csináltam magamnak reggelit majd elkészültem és megvártam Ashleyt.
- Szia Victoria. - köszönt nekem.
- Direkt csinálod ezt? - nevettem. - Na jó, inkább ne válaszolj.
- Hozd a táskád és gyere. - mondta mosolyogva.
- Itt van a kezemben. - nevettem el magam ismét.
- Ja jó. Nem vettem észre. - pirult el.
Elindultunk a suliba.
- Mikor kezdesz el tanítani? - mosolygott.
- Este amikor átjössz hozzánk? - kérdeztem.
- Oké. Már annyira várom. - mondta izgatottan.
Elmosolyodtam.
- Látom az új ruhákba jöttél.
- Aha. Szerinted jól áll?
- Nagyon. Jót választottam. - mondta.
- Büszke lehetsz magadra. - mosolyogtam.
- Az vagyok. - nevetett
- Victoria. - kiabált utánunk valaki.
Ismerős volt a hangja...
- Matt. - mondtam gúnyosan. - Mit akarsz?
- Valaki nincs jó kedvében. - mosolygott.
- Mert valaki utánunk jött. - mondtam flegmán.
- Matt, menj már innen. - mondta Ash.
- Hát jó. Akkor majd máskor folytatjuk. - kacsintott és végre ott hagyott minket.
- Elegem van belőle. Mindig csak piszkál.
- Szard le. Akármit mond nevesd ki és akkor egyszer majd csak abba hagyja.
- Nem hiszem, de majd megpróbálom.
Mire beértünk a suliba már becsengettek. Ahogy beléptünk a terembe minden tekintet ránk szegeződött. A tanár rosszallóan nézett ránk.
- Victoria és Ashley. A késésetekért mindketten írjatok be a tájékoztatótokba egy 1-est.
- Persze már. Ők csak egy egyest kapnak nekünk meg lerontják az átlagunkat? - mondta felháborodottan Matt.
- Mivel ti rendszeresen késtek nekik pedig még csak ez az első.
- Ez akkor is igazságtalanság.
Alig tudtam visszatartani a nevetésemet. Matt úgy viselkedett mint egy 5 éves kisgyerek.
- Ne nevess rajtam. Inkább sírj a rossz jegyedért ahogy mindig is szoktál.
- Minek? Te helyettem is megcsinálod. - mosolyogtam.
- Victoria ülj le végre a helyedre és maradj csendben. - mondta a tanár.
Engedelmeskedtem neki. Az egész óra eltelt azzal, hogy vitatkoztak.
- Kaptunk egy egyest és visszaszóltál Mattnek. Jó úton haladunk. - mosolygott.
- Bizony. - mosolyodtam el én is.
Ekkor odajött hozzánk Beck.
- Sziasztok. - köszönt nekünk.
- Hali.
- Vicky, mikor lettél te ilyen laza? - mosolygott Beck.
- Amikor rájöttem, hogy strébernek lenni nagyon szar.
Újra elmosolyodott.
- Beck gyere már. - szólt rá Adam.
- Oké. Majd még beszélünk. Heló. - mondta és már el is ment.
A nap gyorsan eltelt és már azon kaptam magam, hogy otthon ülök az ágyamban és tévézek. Éhes lettem ezért lementem nézni valami kaját de pont akkor csengettek. Nagy meglepetésemre Adam volt az.
- Szia. - köszönt.
- Szia.
A leheletén érezni lehetett, hogy ivott.
- Be jöhetek? - kérdezte.
- Gyere nyugodtan.
Helyet foglalt a kanapén én meg lehuppantam mellé.
- Látom rajtad, hogy... - be akartam fejezni de ekkor megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése