- Azt hiszem, nekem mennem kell. - mondta.
- Oké. - mondtam csalódottan.
Megölelt majd köszönés nélkül elment. Egyszerre voltam boldog, szomorú és összezavarodott. Azért voltam boldog mert Adam megcsókolt, azért szomorú mert csak így itt hagyott, és emiatt a két dolog miatt voltam összezavarodva. Észre se vettem, hogy nem zártam be az ajtót csak akkor amikor belépett a házba Ashley.
- Miért volt nyitva az ajtó? - kérdezte meglepetten.
- Itt volt Adam. És... és... megcsókolt. - böktem ki.
- Komolyan? Úristen. Akkor járni fogtok?
Nem válaszoltam semmit.
- Smároltál a suli egyik legrajabb és leghelyesebb pasijával, de nem vagy boldog. Mit nem mondtál még el?
- Csak azt, hogy kicsit részeg volt amikor ez történt. És lehet, hogy csak az alkohol hatására csinálta ezt.
- Ne gondolj mindig a legrosszabbra. Majd holnap minden kiderül. De amíg én itt vagyok nem gondolhatsz ilyenekre most csak jól kell érezned magad.
- Megpróbálom. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Ez nem volt valami meggyőző. - mosolygott.
- Ma kurva jól fogom érezni magam és nem törődök senkivel csak a legjobb barátnőmmel.
- Na így már mindjárt jobb.
- Szeretlek Ash. - öleltem meg.
- Én is téged, Vicky.
Örülök, hogy ma itt alszik Ashley. Amikor ő mellettem van sosincs rossz kedvem. Kimentünk az utcára, hogy megtanítsam Ashleyt gördeszkázni. Sikerült is de még trükköket nem nagyon mutattam neki. Amikor hazamentünk még másfél órán át facebookoztunk de aztán már nagyon meguntuk úgy, hogy eldöntöttük, hogy filmet nézünk. Megnéztünk két vígjátékot majd elaludtunk. Másnap alig tudtunk felkelni mivel sokáig fent voltunk este. Gyorsan megreggeliztünk és elkészültünk.
- Nem megyünk ma gördeszkával? - kérdezte Ash.
- De. - vágtam rá.
Felszaladt a deszkákért majd elindultunk a suliba. Néhányszor majdnem sikerült elesnie és olyankor jót nevettünk, de nem csak mi hanem kb. mindenki aki arra mászkált. 5 perccel hamarabb is értünk be a suliba ami nálunk csoda. Amikor még nagyon stréberek voltunk akkor sem értünk be percekkel hamarabb.
- Sziasztok csajok. - jött oda hozzánk Beck.
- Szia. - mondtuk egyszerre.
Most már nekem is úgy köszönt ahogy a spanok szoktak. Kicsit csodálkoztam is ezen mivel nem is vagyunk jóban de végül is ez nekem csak jó.
- Beck, kérsz egy szálat? - szólt neki Matt.
- Te mos hülyéskedsz? Legalább 5 dobozzal van a zsebemben. - röhögött Beck.
- Ja jó. Akkor jössz szívni? - kérdezte.
- Persze. - válaszolt Matt kérdésére. - Ti nem akarjátok kipróbálni?
- Mi ? - kérdezte Ash.
- Igen ti. Ki más? - mosolygott.
- Nem. - mondtam.
- Léccives Vicky.
- Én tuti, hogy nem fogom de te menj csak nyugodtan.
- Nélküled nem.
- Na jó erre nincs időm. Majd legközelebb. - kacsintott Beck és elment.
- Miért nem próbáltad ki? - kérdeztem Ashtől.
- Mert ha te nem akarod én sem fogom. Majd ha te is benne leszel.
- De aranyos vagy. Annyira szeretlek. - öleltem meg.
- Én is téged. - ölelt vissza.
Bementünk a suliba. Pont akkor jött szembe velünk a suli két ribanca. Már csak ez hiányzott.
- Na nézd már kik vannak itt. - mondta Elena.
- Mi bajod van? - szólt be neki Ash. - Nézz már magadra.
- Én? Inkább neked kéne.
- Nem hiszem. Mivel nem én vagyok a suli ribanca aki már mindenkivel járt és akit a fél város megdugott.
- És aki az egész országot leszopta már a barátnőjével együtt. - böktem ki azt amire gondoltam.
Köztudott rólam, hogy csendes vagyok és szégyenlős. De változni szeretnék és most meg lett rá az alkalmam. Jól esett, hogy végre nem tartottam magamban azt amit gondoltam. A három lány meglepetten nézett rám én meg csak elmosolyodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése