6.rész

Vissza akartak szólni de pont akkor csengettek be.
- Ezt még vissza kapjátok. - mondták és el is mentek.
- Te most komolyan beszóltál nekik? - nézett rám nagy szemekkel Ash.
- Igen. - mondtam büszkén. - Kimondtam amit gondoltam.
Ezen ő csak elmosolyodott. Bementünk az órára ami gyorsan eltelt mivel végig beszéltük az egészet és ez a többinél is így volt.
- Megyünk együtt haza? - kérdeztem mosolyogva.
- Miket kérdezel te. Hiszen ez egyértelmű. - kacsintott.
Felpattantunk a gördeszkára és elindultunk.
- Vicky, várj már meg! - kiabált utánam Ash.
Mivel én gyorsabban mentem pár méterrel előrébb voltam mint Ashley.
- Jó-jó. - álltam meg.
- Szerintem folytassuk az utat gyalog.
- Ha akarod. - mosolyogtam továbbra is.
Fél úton jártunk amikor Ashley hirtelen megállt.
- Mi az? - kérdeztem tőle.
- Álljunk meg egy kicsit pihenni...
- Minek? Már nem soká otthon leszünk. Ki bírod addig.
Nem is figyelt rám. Valamit nagyon nézett mögöttem. Hátra fordultam és ekkor már megértettem miért álltunk meg pihenni. Nem akarta, hogy lássam ahogy Adam egy másik lánnyal csókolózik.
- Annyira sajnálom. - mondta Ash és megölelt.
- Neked nem kell sajnálnod. - öleltem vissza.
- Te sírsz?
- Nem csak belement valami a szemembe... Na jó, igen sírok. - töröltem le a könnyeimet.
- Nem éri meg. Tudom, hogy szereted de akkor sem.
- Nem sírnék ha más lánnyal smárol attól még hogy szeretem... de ha előtte velem is aztán meg hozzám se szól... Az sokkal rosszabb.
- Elhiszem de ne csináld már ezt. Miatta ne sírj. Ha ő megcsókol de aztán meg leszar akkor nem érdemli meg.
- Igazad van. - mondtam majd erőt vettem magamon és abba hagytam a sírást.
- Induljunk haza. Rendben?
- Aha. Köszönöm, hogy itt vagy nekem.
- Ez a dolga egy barátnőnek, nem? - mosolygott.
Amikor már majdnem sikerült észrevétlenül elmennünk Adamék mellett pont akkor nézett rám. Az arcáról semmit nem tudtam leolvasni úgy hogy inkább újra az utat figyeltem. Még egy kis ideig magamon éreztem a tekintetét ami eléggé zavaró volt.
- Akkor szia. - köszönt el tőlem Ash.
- Szia.
Ahogy bementem a házba felszaladtam a szobámba. Anyu egyből utánam indult. Lefeküdtem az ágyamra majd a fejem a párnámba temettem és sírtam.
- Baj van Vicky?
- Nem nincs. - hazudtam.
Ő már ismert annyira hogy tudja mikor mondok igazat.
- Történt valami a suliban? Rossz jegyet kaptál? Vagy megint csúfoltak?
- Egyik sem. - ültem fel.
- Akkor Adamről van szó?
- Igen. Valamelyik nap itt volt és megcsókolt. Ma meg egy másik lánnyal... - nem tudtam befejezni mert újra sírva fakadtam.
- Ne sírj miatta, Vicky. Rossz nézni ahogy szenvedsz. - ölelt át anyu.
Már sokszor jöttem haza így miatta. Anyu eleinte nagyon haragudott rám amiért amiért rá mertem nézni egy fiúra. Főleg olyanra aki cigizik, füvezik, drogozik és a gettósuliba jár. De később sikerült elfogadnia. Rájött, hogy nem tehet ez ellen semmit.
- Elmegyek sétálni egy kicsit. - álltam fel.
- Oké, menj csak.
Bementem a fürdőszobába és meg mostam az arcom meg kerestem egy normális göncöt majd lementem sétálni. Sajnos összefutottam azzal a személlyel akivel a legkevésbé akartam.