2.rész

- Vicky, itthon vagy? - jött haza anyu.
Letöröltem a könnyeimet, majd erőt vettem magamon és lementem anyuhoz.
- Szia. - köszöntem neki.
- Kérsz vacsit?
- Nem vagyok éhes de azért köszi. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Rendben, de majd szólj.
- Oké. - mondtam és visszasiettem a szobámba.
Elmentem letusolni majd lefeküdtem az ágyamba. Fél órányi tévé nézés után sikerült elaludni. Másnap jókedvűen ébredtem. Nem értettem miért de nem is nagyon érdekelt. Negyed óra alatt elkészültem majd leültem egy fotelbe a nappaliban és megvártam a barátnőmet. Amikor már majdnem vissza aludtam akkor  érkezett meg Ashley.
- Szia. - öleltem meg.
- Szia. Mehetünk? - kérdezte.
- Persze. De várj. Mik ezek a ruhák? Ez nem a te stílusod. - néztem végig rajta.
Egy tornacipő, egy csőnadrág meg egy sima pulcsi volt rajta.
- Szokj hozzá. Most már így fogok öltözni.
- Nehéz lesz.
- Na most már tényleg induljunk. Beck már vár.
- Hogy mi? Te meg Beck jóban vagytok?
- Igen. - mosolygott önelégülten.
- Mióta?
- Tegnap óta. Találkoztam vele a városban.
- De te szülői felügyelet nélkül nem mehetsz a városba...
- Szerinted a szüleim tudnak róla? Azt mondtam, hogy könyvtárban leszek.
- Te képes voltál hazudni nekik?
- Igen képzeld, képes voltam rá.
- Egy nap alatt ennyire megváltoztál?
- Ezt már régóta terveztem, de a tegnapi miatt sokkal biztosabb lettem ebben.
- Hát jó. Ha te ilyen akarsz lenni...
- Akkor megbeszéltük.
Nem értem. Neki, hogy sikerült ilyen gyorsan változni? El se hiszem. Én is szeretnék de... Ezt még át kell gondolnom.
- Szia Ashley. - jött oda hozzánk Beck és megölelte a barátnőmet.
- Szia. - mondta majd köszönt neki.
De nem úgy ahogy az átlagos emberek szoktak, hanem úgy mint ahogy a spanok köszönnek egymásnak.
- Én megyek. Sziasztok. - mondtam és azzal ott hagytam őket.
Besétáltam a suliba és helyett foglaltam a termünkben. Pár perccel később Ashley is bejött.
- Mi volt ez? - kérdezte.
- Mi? - néztem értetlenül.
- Miért hagytál ott minket? Te is össze spanolhatnál Beckel. Tök jó lenne.
- Tudom... De én tudod milyen vagyok társaságban.
- Csendes... Igen, tudom. De ha többet beszélgetnél velük tuti, hogy nem lennél ilyen.
- Úgy sem állnának szóba velem. Beck olyan sznob velem.
- Nem csak veled. Velem is az volt és most meg...
- Igaz. - értettem egyet.
Mondani akart még valamit csak becsengettek és bejött a rajz tanár. Ő azokhoz a tanárokhoz tartozik akiket ki nem állhatunk és igyekszünk tönkretenni az életüket. Vagyis én és Ashley nem csak a többiek. Most kivételesen az egész osztály csendben volt csak néhány gyerek suttogása hallatszott.
- Maradjatok már csendben! - üvöltötte a tanár.
- Ne ordíts! - szólt rá Ashley.
Értetlenül néztem rá. De, hiszen ő sosem szokott beszólni senkinek.
- Szeretnéd, hogy kiküldjelek a folyosóra?
- Csak arra vágyom. - mondta lazán.
- Kérem ide a tájékoztatód és azonnal tűnés ki a teremből.
- Örömmel. - mondta és odadobta a tájékoztatóját a tanárnak majd kiment.
Óra végén kisiettem Ashleyhez.
- Mi lett veled Ashley? Máshogy öltözködsz, máshogy viselkedsz és feleselsz a tanároknak.
- Tudom, hogy fura ez tőlem. De már elegem volt abból, hogy mindig megaláznak. Így hát úgy döntöttem, hogy megváltozom és így sokkal jobban érzem magam.
- Így végül is többen barátkoznak veled és mivel jóban vagy Beckel, hozzád sem mernek szólni.
- Hát igen. - mosolygott.
- Én is szeretnék megváltozni. Segíts nekem.
- Oké. Először a stílusodon változtassunk. Menjünk el most vásárolni.
- Jó. - mondtam boldogan.
Felmentünk a városba és körbenéztünk a boltokban. Sok ruhát vettünk. Teljesen eltérnek a mostani cuccaimtól. Sokkal jobbak voltak.