2012. június 12., kedd

1.rész

- Nos, a dolgozatok elég rosszul sikerültek. Csak két tanulónak lett ötös. A többi mind egyes, kettes. Victoria oszd ki a dolgozatokat.
Csendben felálltam a helyemről is kivettem a tanár kezéből a dolgozatokat. Az utolsó előtti volt az enyém. 
- Ötös. - mondtam unottan.
Végül az utolsó feladatlapot odaadtam a legjobb barátnőm kezébe.
- Az enyém is. - sóhajtott Ashley. 
- Kié lett ötös? - kiabálta Beck a hátsó padból.
- Vajon? - mondta szarkazmussal a hangjában Matt. - Ashley és Victoria.
Lehajtottam a fejem a padra. Annyira unom már ezt. Mi vagyunk a jó gyerekek akiket mindenki elítél. Egyetlen egy barátunk sincs. Csak mi vagyunk egymásnak. Persze én ezzel is meg vagyok elégedve de utálom az érzést, hogy mindenki lenéz minket. Amikor meghallottam a csengő hangját felszabadultan léptem ki az osztályteremből magammal húzva a barátnőmet. 
- Mi a baj? - kérdezte.
- Semmi. - hagytam rá.
- Tudom, hogy van valami. De ha nem akarod elmondani megértem.
Bólintottam egyet. Nem fogom neki elmondani, csak ha majd eljön az ideje. 
- Nézd már, hogy néz ez ki. Egyáltalán ki ez? - mondta Becca rám mutatva.
- Nem tudom. És a barátnője... Fúj. Ki öltözik így? - csúfolta a barátnőmet Elena. Beccáról és Elenáról annyit kell tudni, hogy ők a rajok az iskolában. Ők nem fogják fel de igazából azért olyan népszerűek mert igazi r*bancok. Mindenkivel kikezdenek és az egész várossal jártak már. 
- Gyere. - súgtam oda a barátnőmnek. 
Belém karolt majd bementünk a mosdóba ott hagyva a két lányt. A mosdókagylóra támaszkodtam és a könnyimmel küszködve megmostam az arcom. 
- Baj van? - kérdezte Ashley.
- Nem nincs. 
- Biztos?
- Teljesen. - bólogattam.
- Menjünk mert becsengettek. Vészeljük át ezt az utolsó órát. - indult el az osztályterem felé.
- Oké. - mondtam és utána mentem.
Ezen az órán Beck mellett ülök. Sosem szól hozzám egy szót sem, még csak rám se néz szóval elég unalmas padtárs. 
- Szia. - ültem le mellé.
- Heló. - mondta de nem nézett rám. - Bocs, hogy megkérdezem de te miért vagy ilyen stréber? Téged nem zavar, hogy mindenki csúfol? Meg hogy nincsenek barátaid? 
Sóhajtottam egyet.
- Mit gondolsz? Dehogynem zavar. Változni szeretnék mert már elegem van ezekből.
- Ha segítségre van szükséged ebben a témában, szólj nyugodtan. De addig tagad le, hogy mi beszéltünk.
- Jó. - hajtottam le a fejem.
Előpakoltam a magyar könyvemet, ugyanis ilyen óra következett, és a tolltartómat is. A tanár diktálta az mai órai anyagot mi meg leírtuk. Gyorsan eltelt az a 45 perc és már mehettünk is haza. 
- Ma értem jön apu. Ha gondolod elvihettünk. - mondta Ashley.
- Az jó lenne. - mosolyogtam.
A suli előtt megvártuk Ashley apját majd hazavittek engem.
- Sziasztok. - köszöntem el tőlük majd amikor elmentek belenyúltam a táskámba és kikerestem a kulcsom.
Senkit sem találtam otthon, szerencsére. Egyedül szeretnék lenni. Felmentem a szobámba és ledobtam a táskám egy székbe majd leültem az ágyamra. A falat bámultam és közben gondolkodtam. Eszembe jutottak a mai nap történései és sírva fakadtam. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése